Vannak emberek, akikkel annyi jót teszel, amennyit csak akarsz, ő ezt soha nem fogja úgy felfogni, mint valami valós értéket, mert valahol belül úgy gondolja, hogy ez neki jár. A legrosszabb ez a tulajdonság abban az esetben, ha társul hozzá felsőbbrendűségi komplexus és önfejűség. Amennyiben felismerted ennek a 3 tulajdonságnak a kombóját, bármennyire is rendes vagy jófej az adott illető, kerüld el nagyon messzire és reménykedj, hogy a természetes szelekció elvégzi a dolgát.

Ezt azért mondom neked éppen ma, mert még mindig szóba állsz olyan emberrel, aki egy fostalicska.

Tudom, hogy azt gondolod, hogy nincs az az istentelenül nehéz vizsga, amire ne tudná felkészülni minimális idő alatt, mikor már szorul a hurok. Nos, azt javaslom, kedves jövőbeli Énem, hogy legkésőbb a vizsga előtt 2 (azaz kettő) nappal kezd el rá tanulni, bármennyire is fenoménnak érzed magad. Nem tudom mikorra fogod ezt megtanulni!

Majdnem minden ismerősömnek, akivel együtt kezdtünk felsőoktatásban tanulni, mára már diplomája van. Én vagyok a kakukk tojás, aki még mindig nem tudott végezni. Nem a felfogó képességemmel van a baj, sokkal inkább közrejátszott, hogy különösebben nem érdekelt, amit tanulok és jobb volt még dolgozni is (mert legalább pénzt kerestem), mint tanulni. Most, hogy az utolsó félévem tárgyait veszem fel (vagyis azt, ami ha most sikerült volna, már diplomám lenne), elgondolkodtam, hogy hol lenne érdemes tanulni ahhoz, hogy ne kelljen majd diplomásként nyomorognom minimálbérért, amit akkor is megkerestem (sőt!), mikor pultoskodtam. Szóval, ha tudnál üzenni jövőbeli Én, hogy érdemes-e rámenni az új diplomára vagy inkább maszterelgetni kellene, esetleg hagyni a francba és vállalkozni, akkor mondd már el légyszi, mert kicsit félek, h rosszul döntök, mint akkor, mikor nem hagytam ott ezt a sulit az első félév után.:S

Ki gondolná, hogy a cigifüggésnek rágyújtással tudok véget vetni? Én biztosan nem, de mégis ezt tettem. Elmesélem, hogyan történt.

Tegnap este kamaszkorom egyik kedvenc sorozatát, a Pusszantlak Drágám!-ot mutattam meg Bének és közben elkezdtünk borozni (fehér, száraz, egészség). Mivel Edina és Patsy folyamatosan cigizik, úgy gondoltam, rohadtul igazságtalan az élet, hogy én egy elhamarkodott nemrágyújtás miatt a leszokás útján vagyok, pedig nem is akartam. Aztán eszembe jutott, hogy mivel nem volt "utolsó szálam", itt a nagy alkalom, hogy rágyújtsak. Bé nem bánta, bár ellenezte, hogy ezt a szobában tegyem, ahol tilos volt a dohányzás korábban is. Így előhalásztam kedvenc öngyújtómat és azt a doboz cigit, amit még tavaly vettem, és tadááám, rágyújtottam!:)

Mindenféle várakozásomat maximálisan alulmúlta, pedig 18 napja sóvárgok és képzelem el a pillanatot, hogy milyen lesz, ha újra a számba tehetem a cigit a megszokott mozdulattal és jó mélyet slukkolhatok. Az íze, hogy is mondjam... SZAR! Be kell látnom, hogy soha, de soha nem fogom már érezni azt az ízt, amit szerettem a cigiben. Mostanra már teljesen máshogy érzékelem a cigi ízét és leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor pár slukk után eldekkelünk egy cigit és elkövetjük azt a szarvashibát, hogy később újra meggyújtjuk. Nos, azt a  jellegzetes ízt éreztem, csak hatványozottan. Aztán pedig köhögtem is, száraz, erőltető köhögéssel. Azért persze végigszívtam a cigit, hiszen nagyon szerettem dohányozni. Nem volt jó, nem élveztem, nem volt katartikus és egy kicsit el is szégyelltem magam, mert tudatosult, hogy erre vágytam??? Ettől függtem??? 18 nap nagyon sokat tud változtatni a cigi ízén.

El is határoztam, hogy a megspórolt pénzből veszek ma kondibérletet, de mivel hashajtókkal és a savas borral sikerült úgy odaütni a gyomromnak, hogy reggel 7-től fél 11-ig agonizáltam, majd aludtam még egy kicsit és azóta könnyen emészthetőket eszek, erőm meg teljesen nulla. 

Szóval, kedves jövendőbeli Énem, akár hányszor kedved támadna visszaszokni a dohányzásra, olvasd el ezt és emlékezz, mekkora egy rakás szar íze volt az utolsó cigidnek!

Jövőbeli énem, ez egy újabb titok, aminek az eredményéről egyedül te tudnál nyilatkozni! Még 2009 Karácsonya előtt elkapott a hév, mi szerint neked kristálygombára van szükséged, mert ez egy valódi csodaszer, ráadásul a kefírgombával ellentétben - eredményét Bé is fogyaszthatja, akit lakózérzékenységi tünetek gyötörnek. Aztán januárban beszereztél egy adagot és most rendszeresen iszod. Ha már felhagytál volna ezzel és nem is emlékszel, miről beszélek, akkor íme, ezt kel róla tudni:

"A vízikefír a Lactobacillus brevis, Streptococcus lactis és a Saccharomyces cerevisae szimbiózisa. Más szerzők a Betabacterium vermiforme és Saccharomyces pastorianus fajokat nevezik meg fő alkotóknak, melyek mellett további baktérium és élesztőfajok előfordulhatnak, hiszen vegyes kultúráról van szó."  - Ez csodás hír, máris megtudtuk, hogy nem valami mesterséges izé. Aki járatos a biológia terén, annak pedig kifejezetten hasznos a fenti info. Azt is olvastam róla, hogy van benne L.casei is, ami mindannyiunk számára ismerős lehet, sőt, már biztosan sokan kóstolták is a danone-nak köszönhetően. A kristálygombáért viszont csak egyszer adsz pénzt, onnantól csak rajtad múlik, mennyire szaporodik (cukrot és aszalt gyümölcsöket eszik, ettől lesznek többen). Nézzük tovább:

"A legfontosabb: A kristálygomba megakadályozza a táplálék rothadását a belekben, ezáltal gyógyít és élethosszabbító hatása is van. A kristálygombát naponta kell inni, nem zavarja az emésztést, mert gyorsan felszívódva a vérbe jut." - Önmagáért a beszél, a rothadás szó használata mindenkit lehengerel.:)

"Felhasználási lehetőségek: idegbetegségek, belső daganatok, bronchitis, vérszegénység, vérkép problémák, szklerózis multiplex, vérnyomás és testsúly-normalizálás.
Naponta 1 liter, 2-6 hónapig." - Szóval erre mindre jó. Az íze pedig egészen rendben van. De vajon fog használni? 

Ezeket az infókat és a szép képet innen szedtem. Ha többféle gombára is kíváncsi vagy, látogass el az oldalra. Rendszeresen megosztom, hogy milyen hatással van az egészségemre és hogy hogy áll a gombatenyészetem (saját képekkel is jelentkezem). Vittem a hétvégén anyáéknak is, szóval tegnap óta ők is fogyasztják. Nem kifejezetten kitartóak a hosszútávon ható gyógyhatású készítmények fogyasztásában, szóval nem árt megjegyezni ezt a dátumot, hogy lássuk, meddig bírják. 

Ha valaki próbálta már vagy rendszeres fogyasztó, várom kommentjét!

Ma, a 18. dohányzásmentes napon elmentél Bével bevásárolni, mert már fogytán a házi készlet. Sokezertől sikerült megszabadulni, lent a kép a zsákmánnyal. Amire viszont figyelmeztetni szeretnélek, az a nyomózsák-fail, ami ma bekövetkezett. A hajfesték és a joghurt jótékony takarásában látható silány minőségű nyomózsákot 100 Ft-ért sikerült beszerezni. Olcsó hús híg levének alapján gyanús volt, hogy a karácsonyi tortát nem ezzel fogjuk díszíteni (habár 6 különböző fejjel rendelkezett, mondanom sem kell, hogy az összes el volt cseszve a legváltozatosabb módokon), na de hogy ennyire szart sikerüljön vásárolni, az váljon emlékezetessé! Mivel az említett, 100 Ft-os költséggel bíró eszközön kívül nem találtam jobbat, ebbe pakoltam a majdani hercegnőburgonyát. Sikerült is 8 alaktalan trutymót rápacsmagolni a tálcára a sorjás nyomózsákfejjel, majd a forrasztás mentén felrobbant maga a nyomózsák. 

Tanulság és figyelmeztetés: ideje beszerezni vmi jó minőségű nyomózsákot és elfelejteni az ilyen béna megoldásokat. SOHA ne vásároljunk 100 Ft-ért nyomózsákot! Illetve ami szarnak látszik, az az is.

Elkezdődött a 17. dohányzásmentes nap. Hogy emlékezz, micsoda kínokon mentél keresztül, elmesélem, hogy mit olvastál egy online leszokós oldalon a megvonási tünetek között: ingerültség, rágyújtási vágy (állítólag csak a leszokók 70%-ánál jelentkezik - és a maradék 30% úgy szokik le, hogy esze ágában sincs rágyújtani újra az utolsó szál cigi után?!), köhögés, konecentrációs nehézségek, székrekedés. Aszongya _székrekedés_. Szóval nem elég, h szétbasz az ideg, h irigykedve nézed a melletted sárgát köpő, emberi méltóságából kivetkőzve ordítva harákoló dohányzó rokkantat, még sz*rni sem tudsz, mert a Nikotin MIndenható Ura még ezt is elveszi tőled a reggeli kávé+cigi kombóval, társaságban sör mellett cigizéssel, hivatali hosszúsorkiállás után utcára lépést követő rágyújtással, jóéjtcigivel, új kollégákkal brahizó rágyújtással együtt. Szóval Veled, azaz velünk is ez történt. Egymást követték a napok, melyek során a legegészségesebb ételeket fogyasztottad rostban, vitaminokban és sáványi anyagokban gazdagon, és egyszercsak azon vetted észre magad, hogy lassan egy hét telt el és _semmi_. Ennek megfelelően szarul is érezted magad. A kipróbált 2 hashajtó közül a nagyonreklámozott minősült jobbnak. Igaz, a hétvége során mindössze másfél órára hagytad el a házat, de mikor máskor okozott volna váratlan has- és gyomorgörcsöket a dupla adag gyógyszer, ha nem akkor? Amúgy a tévhit blogon nagyon jó kis post születhetne arról, hogy hashajtót vásárolni nem ciki, igazából a gyógyszertárban senki le se szarja, mert aki nem használja, nem feltétlenül tudja, h a kért gyógyszer hashajtó, ha pedig használja, nyilván együttérez. De amúgy is, nem kurva mindegy, h sosem látott emberek fültanúi-e annak, hogy hashajtót vásárolunk? Vagy talán az ő lábgomba, övsömör, ekcéma, szájpenész betegségeik, melyekre gyógyírt keresendő tértek be a patikába, egy elit kasztot képeznének? Felejtsük már el egy pillanatra a tényt, hogy mindenki minket néz!

Összefoglalva, jövőbeli én jegyezd meg, hogy a Dulcolax nálad 20-21 óra múlva hat és elkövetkező cigileszokásaid első napján vegyél be belőle.

Van pár dolog, amit nem kellene elfelejtened, de elszoktad. Ezeket mind-mind leírom ide, mert jól fog jönni, mert nem árt, ha tanulsz a hibáidból. Továbbá mostanában hajlamos vagy kevésbé értékelni dolgokat, így jobb, ha megörökítem azokat, amikre nem árt, ha máskor emlékszel majd. Na jó, akkor behatárolom magamat, hogy pontosan tudd, mi is volt veled, mikor elkezdted írni ezt a blogot:

Kb. 2 éve fejezted be életed első blogját, ami le van mentve a gépedre. Nem kell magyaráznom, hogy miért, biztosan emlékszel rá. Jelen pillanatban 2 éve és 4 hónapja vagy együtt Bével, a belvárosban laktok és nagyon utálod az albérletedet a lakótársak miatt. Majdnem éppen diplomáztál, de egy tárgy miatt mégsem, emiatt súlyt a család és az önvád. Igyekszel magad összeszedni, keresni egy új munkát és nyáron megszerezni azt a papírt, ami neked ugyan anynira nem, de a szüleidnek nagyon fontos. 15 napja nem dohányzol 8 éve tartó cigizés után és nagyon utálod a helyzetet. Nagyon szerettél cigizni, hobbiszámba ment nálad, aztán egy lusta január elseje kellett csak hozzá, hogy elfogadd a kihívást és ne gyújtsál rá. Minden nappal komolyodott a tetted súlya környezeted szemében, ráadásul egyre többen tudnak róla, hogy "leszoktál", így nem nagyon akarsz újra rágyújtani, pedig hiányzik. Azóta semmihez nincs kedved, sokkal unalmasabb, szürkébb, középszerűbb a világ és úgy érzed, hogy rohamosan öregszel. Állítólag az ember kedélye 1-2 hét után visszaáll, de ez nálad még nem történt meg. Az a baj, hogy nem tudsz magadnak mondani egy okot, amiben szívből hinnél, hogy miért jó, hogy abbahagytad a cigit. Persze egészség meg blabla, de eddig se volt tőle semmi bajod. Egyetlen kézzelfogható oknak a megtakarítást érezheted és el is kezdted azt a pénzt, amit cigire költenél, belerakni egy dobozkába. Ha tudnál üzenni a jövőből, biztos megírnád kommentbe, hogy hány napig bírtam végül vagy leszoktam-e egyáltalán.:) Azt tervezem, hogy bulik alkalmával azért rágyújtok, mert bevallom magunknak - a dohányzás az első 5 dologban benne van, amit szeretek csinálni. Mivel helyettesíted, jövőbeli Én? Most úgy érzem, nincs semmi, ami pótolhatja. :S

Általában az emberek leszokáskor meghíznak. Mivel jelenlegi állapotodban már így is el vagy hízva, jött az a nagyszerű ötlet, hogy egészségesen élek és sportolok is. Csodálatos dolog ám, h a cigi hiány miatt elnassolandó cuccokról egyértelműen le kell mondani, mert ugye egészséges életmód, a cél a fogyás. Ha pedig nem lennék kurvára kiegyensúlyozott így, hogy megvonom magamtól a cigit és finom kajákat, mindezek tetejébe nyomaszthat, hogy:

1. Kb. ez az 1000. fogyókúrás kísérletem, amelyek közül szinte mind az ezer sikerrel záródott, mert vmennyi kilótól megszabadultam. Mihelyst abbahagytam, persze mind az ezerszer vissza is híztam őket. Mivel jubilálok, akár meg is ünnepelhetném! Mivel ünnepeljek? Sütivel? Finom ebéddel? Egy sörrel? Cigivel? Ááá, az összes tilos. A legjobb lesz, ha egy kellemes, nagy sétával ünneplek a csodás téli városban, amikor kellemesen csípős a levegő. Mintha 80 lennék. Bazmeg.

2. Soha, de soha nem kezdtem még cigileszokásba. Az volt a tervem kamaszként, h ha 500 ft lesz a cigi, abbahagyom. Aztán most már 635. Igaz, mióta emelték 35 ft-al, még nem vettem. Szóval, 100 Ft-al léptem túl a kamaszként kitűzött választóvonalat. De nem is a pénz volt az igazi mozgatórugója leszokási gondolataimnak a rászokás hajnalán, hanem valójában úgy véltem, h nőként felelős leszek leendő gyermeke(i)m egészségéért. Így, mikor babát kezdek tervezni leendő párommal, akkor abbahagyom a dohányzást, ezzel próbálván lecsökkenteni a nikotin és kátrány súlyos hatásait. De eszem ágában sincs még szülni (pedig huszas éveim derekán járok). Ó, jövőbeli Én, te már biztosan tudod, mi lett ennek az egésznek a vége! Szóval, mivel még nem következett be  a gyerektervezés, úgy gondoltam, nyugodtan cigizhetek. Körülöttem sokan akartak már leszokni, de utáltam nézni, h aztán mikor mégir rágyújtanak, gyűlölik magukat, a gyengeségüket. Nos, én ilyen felesleges kínzásoknak nem tettem ki magam mostanáig, amikor is úgy érzem, hogy nem vagyok elég elszánt és kitartó a leszokáshoz és mégis csinálom. Ajj, de fogom magam utálni, ha mégis visszaszokom.

3. Suli... Kezdettől fogva nem szeretem a felsőoktatási intézményt, ahová járok. Azt tapasztaltam, hogy diáktársaim nagy része tanyavilágból érkezett diszkós, akik a heti tanórák után alig várják, hogy visszabuszozhassanak a tanyára, hogy kedvenc tyúkjaikkal lehessenek, na és persze, hogy ellátogathassanak a helyi kocsmába, ahol a 100 szavas szókincsű cimboráiknak elmesélhessék, mi újság a nagyvárosban. Szerencsére megtaláltam azokat az embereket, akikkel lehet értelmesen kommunikálni, így sikerült feldolgozni a hülyeség széles skáláját, amivel eme nagyhírű oktatási intézményben találkozhattam. Mivel nem nagyon találtam a helyemet és többre vágytam, mint a nyomorult padban ülés, dolgozni kezdtem. Így nem foglalkoztam a tanulással, de eljött a pillanat, hogy elhatároztam, végleg befejezem felsőoktatási tanulmányaimat ebben az intézményben és hogy legyen nyoma az itt eltöltött éveknek, szerzek diplomát. 1 tárgy híján ez majdnem össze is jött. Pl. ez roppant mértékben ront az önbecsülésemen.

4. Munkanélküliség. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom.

5. Albérlet. Nem szeretjük, sok vele a baj, nem is beszélve a földkeregség legrondább padlószőnyegéről, ami a  szobánkban van és ez nem ízlés kérdése, minden kétséget kizáróan ha indítanánk a "The Most Disgusting Carpet" világversenyen, már a nevezés pillanatában kezdhetném írni a díjköszönő-beszédemet. Miért is nem költözünk el? Mert diákként nem engedhetünk meg magunknak egy saját albérletet kettesben Bével. Prózai.

Emellett aggaszt a  családtagjaim egészségi állapota is, de ezt inkább nem tárgyalom ki. Van annyira emlékezetes minden pillanata családi életemnek, h jövőbeli Énem is jól emlékezzen ezekre.

Nos, most, hogy behatároltam, mennyi bajom van, jól kimászok mindegyikből és jövőbeni Én már mosolyogva és büszkén olvassa majd, hogy mi mindenen van túl.:) Remélem, ügyes leszek és jól sülnek el a dolgok és hogy egyáltalán sok év múlva is lesz majd jövőbeni Én...