Van pár dolog, amit nem kellene elfelejtened, de elszoktad. Ezeket mind-mind leírom ide, mert jól fog jönni, mert nem árt, ha tanulsz a hibáidból. Továbbá mostanában hajlamos vagy kevésbé értékelni dolgokat, így jobb, ha megörökítem azokat, amikre nem árt, ha máskor emlékszel majd. Na jó, akkor behatárolom magamat, hogy pontosan tudd, mi is volt veled, mikor elkezdted írni ezt a blogot:
Kb. 2 éve fejezted be életed első blogját, ami le van mentve a gépedre. Nem kell magyaráznom, hogy miért, biztosan emlékszel rá. Jelen pillanatban 2 éve és 4 hónapja vagy együtt Bével, a belvárosban laktok és nagyon utálod az albérletedet a lakótársak miatt. Majdnem éppen diplomáztál, de egy tárgy miatt mégsem, emiatt súlyt a család és az önvád. Igyekszel magad összeszedni, keresni egy új munkát és nyáron megszerezni azt a papírt, ami neked ugyan anynira nem, de a szüleidnek nagyon fontos. 15 napja nem dohányzol 8 éve tartó cigizés után és nagyon utálod a helyzetet. Nagyon szerettél cigizni, hobbiszámba ment nálad, aztán egy lusta január elseje kellett csak hozzá, hogy elfogadd a kihívást és ne gyújtsál rá. Minden nappal komolyodott a tetted súlya környezeted szemében, ráadásul egyre többen tudnak róla, hogy "leszoktál", így nem nagyon akarsz újra rágyújtani, pedig hiányzik. Azóta semmihez nincs kedved, sokkal unalmasabb, szürkébb, középszerűbb a világ és úgy érzed, hogy rohamosan öregszel. Állítólag az ember kedélye 1-2 hét után visszaáll, de ez nálad még nem történt meg. Az a baj, hogy nem tudsz magadnak mondani egy okot, amiben szívből hinnél, hogy miért jó, hogy abbahagytad a cigit. Persze egészség meg blabla, de eddig se volt tőle semmi bajod. Egyetlen kézzelfogható oknak a megtakarítást érezheted és el is kezdted azt a pénzt, amit cigire költenél, belerakni egy dobozkába. Ha tudnál üzenni a jövőből, biztos megírnád kommentbe, hogy hány napig bírtam végül vagy leszoktam-e egyáltalán.:) Azt tervezem, hogy bulik alkalmával azért rágyújtok, mert bevallom magunknak - a dohányzás az első 5 dologban benne van, amit szeretek csinálni. Mivel helyettesíted, jövőbeli Én? Most úgy érzem, nincs semmi, ami pótolhatja. :S
Általában az emberek leszokáskor meghíznak. Mivel jelenlegi állapotodban már így is el vagy hízva, jött az a nagyszerű ötlet, hogy egészségesen élek és sportolok is. Csodálatos dolog ám, h a cigi hiány miatt elnassolandó cuccokról egyértelműen le kell mondani, mert ugye egészséges életmód, a cél a fogyás. Ha pedig nem lennék kurvára kiegyensúlyozott így, hogy megvonom magamtól a cigit és finom kajákat, mindezek tetejébe nyomaszthat, hogy:
1. Kb. ez az 1000. fogyókúrás kísérletem, amelyek közül szinte mind az ezer sikerrel záródott, mert vmennyi kilótól megszabadultam. Mihelyst abbahagytam, persze mind az ezerszer vissza is híztam őket. Mivel jubilálok, akár meg is ünnepelhetném! Mivel ünnepeljek? Sütivel? Finom ebéddel? Egy sörrel? Cigivel? Ááá, az összes tilos. A legjobb lesz, ha egy kellemes, nagy sétával ünneplek a csodás téli városban, amikor kellemesen csípős a levegő. Mintha 80 lennék. Bazmeg.
2. Soha, de soha nem kezdtem még cigileszokásba. Az volt a tervem kamaszként, h ha 500 ft lesz a cigi, abbahagyom. Aztán most már 635. Igaz, mióta emelték 35 ft-al, még nem vettem. Szóval, 100 Ft-al léptem túl a kamaszként kitűzött választóvonalat. De nem is a pénz volt az igazi mozgatórugója leszokási gondolataimnak a rászokás hajnalán, hanem valójában úgy véltem, h nőként felelős leszek leendő gyermeke(i)m egészségéért. Így, mikor babát kezdek tervezni leendő párommal, akkor abbahagyom a dohányzást, ezzel próbálván lecsökkenteni a nikotin és kátrány súlyos hatásait. De eszem ágában sincs még szülni (pedig huszas éveim derekán járok). Ó, jövőbeli Én, te már biztosan tudod, mi lett ennek az egésznek a vége! Szóval, mivel még nem következett be a gyerektervezés, úgy gondoltam, nyugodtan cigizhetek. Körülöttem sokan akartak már leszokni, de utáltam nézni, h aztán mikor mégir rágyújtanak, gyűlölik magukat, a gyengeségüket. Nos, én ilyen felesleges kínzásoknak nem tettem ki magam mostanáig, amikor is úgy érzem, hogy nem vagyok elég elszánt és kitartó a leszokáshoz és mégis csinálom. Ajj, de fogom magam utálni, ha mégis visszaszokom.
3. Suli... Kezdettől fogva nem szeretem a felsőoktatási intézményt, ahová járok. Azt tapasztaltam, hogy diáktársaim nagy része tanyavilágból érkezett diszkós, akik a heti tanórák után alig várják, hogy visszabuszozhassanak a tanyára, hogy kedvenc tyúkjaikkal lehessenek, na és persze, hogy ellátogathassanak a helyi kocsmába, ahol a 100 szavas szókincsű cimboráiknak elmesélhessék, mi újság a nagyvárosban. Szerencsére megtaláltam azokat az embereket, akikkel lehet értelmesen kommunikálni, így sikerült feldolgozni a hülyeség széles skáláját, amivel eme nagyhírű oktatási intézményben találkozhattam. Mivel nem nagyon találtam a helyemet és többre vágytam, mint a nyomorult padban ülés, dolgozni kezdtem. Így nem foglalkoztam a tanulással, de eljött a pillanat, hogy elhatároztam, végleg befejezem felsőoktatási tanulmányaimat ebben az intézményben és hogy legyen nyoma az itt eltöltött éveknek, szerzek diplomát. 1 tárgy híján ez majdnem össze is jött. Pl. ez roppant mértékben ront az önbecsülésemen.
4. Munkanélküliség. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom.
5. Albérlet. Nem szeretjük, sok vele a baj, nem is beszélve a földkeregség legrondább padlószőnyegéről, ami a szobánkban van és ez nem ízlés kérdése, minden kétséget kizáróan ha indítanánk a "The Most Disgusting Carpet" világversenyen, már a nevezés pillanatában kezdhetném írni a díjköszönő-beszédemet. Miért is nem költözünk el? Mert diákként nem engedhetünk meg magunknak egy saját albérletet kettesben Bével. Prózai.
Emellett aggaszt a családtagjaim egészségi állapota is, de ezt inkább nem tárgyalom ki. Van annyira emlékezetes minden pillanata családi életemnek, h jövőbeli Énem is jól emlékezzen ezekre.
Nos, most, hogy behatároltam, mennyi bajom van, jól kimászok mindegyikből és jövőbeni Én már mosolyogva és büszkén olvassa majd, hogy mi mindenen van túl.:) Remélem, ügyes leszek és jól sülnek el a dolgok és hogy egyáltalán sok év múlva is lesz majd jövőbeni Én...
